Csonka János

1877-ben a  32 pályázó közül legfiatalabbként elnyerte a Budapesti Műegyetem  gépipari tanműhelyének vezetői posztját, amelyet több mint fél  évtizeden át töltött be. A gyakorlati oktatásban saját költségére  szakmunkásokat alkalmazott, így a műhely gépeit felhasználhatta  saját találmányaihoz is.

1879-ben készítette el az első magyar gázmotort. 1887-től a  Ganz-gyár vezérigazgatója, Mechwart András felkérésére a gyár fiatal  mérnökével, Bánki Donáttal dolgozott együtt. 1890-ben kismotort  szerkesztettek a mezőgazdaság és a kisipar céljaira, ez Ganz-motor -  Bánki-Csonka motor - néven ismert. Jelentős közös alkotásuk az  automatikus csőgyújtással működő motor és a gázkalapács is.

1893. február 11-én kértek szabadalmat leghíresebb  találmányukra, a karburátorra (benzinporlasztóra). A robbanómotorok  gyakorlati alkalmazásának legfőbb nehézsége addig a benzingőz és a  levegő megfelelő és állandó arányú keverése volt, mivel ezen múlt a  motor egyenletes működése. A karburátor, amelyen tűszabályozás,  féklevegő-bevezetés és pillangószelep is volt, a kölniszóró  mintájára juttatta a benzingőzt a hengertérbe. (A porlasztót a német  Wilhelm Maybach is kidolgozta, de ő csak 1893 augusztusában kért rá  szabadalmat, amelyet Bánki és Csonka bejelentése miatt nem kapott  meg.) A tökéletesített porlasztót a benzinmotoros autóknál a  hetvenes években szorította csak ki az elektronikus befecskendezés,  de egyszerűsége és olcsósága miatt motorkerékpárokon ma is gyakori a  használata.

Csonka járműveket is tervezett, így motoros triciklit, majd  1905-ben a Postának levél- és csomaggyűjtő autót - ettől az  időponttól számítják a magyar gépkocsigyártást. Ez a négyütemű,  négyhengeres és vízhűtéses motorral ellátott jármű átlagosan 26  km/óra, maximálisan 35 km/óra sebességet ért el. Ő készítette az  első magyar kompresszoros motort, tervezett csónak-, bányamozdony-,  sínautó- és tűzoltóautó-motort, autóbuszt és személygépkocsit is.

A motorgyártásban ő alkalmazta először az alumíniumot, a  nagyfeszültségű mágnesgyújtást és a vezérelt szívószelepet. Mivel a  vezető gépgyárak tiltakoztak ipari tevékenysége ellen, motorterveit  1912-ben eladta.

 

Csonak János autója a posta részére készült.

1924-es nyugalomba vonulása után háza alagsorában gépműhelyt  nyitott, ahol motorokat gyártott. Az 1938-ban már háromszáz  alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásból jött létre az alapító  halála után, 1941-ben a Csonka János Gépgyára Rt. (a későbbi  Kismotor- és Gépgyár).

Csonka állította össze az első magyar automobil szakszótárt,  műszereket, mérő- és anyagvizsgáló berendezéseket is tervezett.  Utolsó szabadalmát 84 évesen nyújtotta be egy láncfűrészre.  Sokoldalú és magas színvonalú tevékenységének elismeréseként a  Mérnök Kamara engedélyezte az egyszerű gépészkovácsnak, hogy  használhassa a gépészmérnöki címet. 
Csonka János 1939. október 27-én halt meg Budapesten. Nevét  viseli a Csonka János-díj, amellyel a magyar járműipar műszaki  fejlesztésében kiváló eredményt elérő szakembereket jutalmazzák.